|
Mit ér az olyan adatbázis, amit csak azért hozunk létre, hogy passzív nem használt adathalmaz legyen? Szinte semmit. A keresési lehetőségek egész tárháza lett kialakítva. A legbonyolultabb amikor mi magunk vesszük sorra a kartonokat és olvasva talán megtaláljuk a keresett információt. Hosszadalmas, de ez hasonlít a hagyományos papír alapú kartonokra. A legegyszerűbb számítógépes módszer, amikor azt mondjuk a programunknak, hogy egy adott szót keressen meg a kartonokon. Ez a leghosszadalmasabb, és sokszor "téves" találatokhoz is vezethet, azonban biztosan megtaláljuk, amit kerestünk. A probléma, hogy nagy adatbázisban ez még a számítógépnek is sok időt vehet igénybe, mivel a teljes karton végig kell olvasni.
A gyorsabb és pontosabb adatkinyerés érdekében beállíthatjuk azokat a mezőket, amelyekben keresünk. Ez lényeges sebességnövekedést jelent. Ezeket a szűréseknek nevezett beállításokat akár el is tárolhatjuk, hogy legközelebb mihamarább megtaláljuk a megfelelő adatokat.
Egy másik lehetőséget is felkínál a rendszer, az úgy nevezett indexes vagy kulcsszavas keresés lehetőségét. Minden kartonhoz rögzíthetünk kulcsszavakat, melyek lehetnek akár kötött elemkészletűek is. (Egy példával illusztrálva, így lelhetünk meg olyan tárgyakat is, amiknek más elnevezésük is van, vagy valamilyen egyszerűen csoportosíthatók, pl. a bögre funkciójú edények is megtalálhatók annak ellenére, hogy a kartonon az akkori elnevezésük van, de a kulcsszavakba a bögre szó is be lett rögzítve)
Mindenki mindent olvashat, kutathat? NEM.
A nyilvántartó rendszer több szinten is korlátozhatja az adatok hozzáférését. Meghatározhatók kartononként, vagy kartonon belül is akár mezőnként, hogy mely mezők nyomtathatók, kutathatók, vagy WEB publikusak. Ezeken keresztül biztosíthatók, hogy mindenki csak annyit láthat az adatbázisból amennyire jogosult.
A kutatók már csak a kutatható mezőket láthatják, más mezőkhöz nem férhetnek hozzá, annak ellenére, hogy a keresett karton természetesen minden adatot tartalmaz.
|
